Víkend

Szombat:

Végre hétvége, lehet kicsit tovább aludni. Bevallom elfáradtam az első héten, hiszen reggelente kelni kellett a képzés miatt, meg, hogy előtte legyen idő egy kávéra a sulibárban. Este pedig a város lendülete vitt magával bennünket, nem kerültünk ágyba aznap, mikor felébredtünk. Ma csak 10-re kellett odaérni a hajókirándulásra, ami a képző által szervezett rekreációs program volt. A hajó az északi kikötőből indult. Mivel sokan voltunk, így három hajóval indultunk. Mi a legnagyobb 100 fős hajón kaptunk helyet a felső nyitott szinten, így végig remek volt a kilátás. A távolodó város színes házaival már pazar látványt nyújtott. Az úti célunk a Lim fjord és Vrsar városa volt. Útközben rengeteg kisebb-nagyobb sziget mellett haladtunk el. Szép látvány a sziklás part öblökkel tarkított változatossága. A fjordban végül nem kötöttünk ki, mert a kilátóhoz vezető egyszemélyes lépcső sok időt vett volna el ekkora csoporttól, így tovább haladtunk Vrsar felé. A kisváros szintén sziklaszirtre épült, hasonlóan velencei stílusban. A templom felé meredeken emelkedő köves utcákon kapaszkodtunk fel. A kis utcákon sétálva a félsziget több oldalát is megszemlélhettük a magasból. A kikötőbe visszaérve fagyival hűsítettük magunkat. A visszafelé hajóúton delfinek látványa szórakoztatott bennünket. Kicsit kikötve egy strand közelében lehetett a vízbe ugrálni a hajóról, s úszni egyet a hullámok között. A hajóra visszakapaszkodva ebéd várt bennünket. Sült szardíniákat és grillezett tonhalfiléket kóstolhattunk zöldségekkel. Ebéd közben egy helyi zenész harmonika szóval és énekkel szórakoztatott bennünket, remek hangulatot teremtve. Az idő közben új képzésre megérkezett és a kiránduláshoz csatlakozott olasz csoport egyes tagjai tovább emelték a jókedvet közös olasz dalokat énekelve. Hazafelé sirályok raja kísért bennünket. Többször is a tetőponyván megpihenve. Észrevétlen értünk vissza a rovinji kikötőbe. A hőséget a hajón a szél miatt szerencsére nem érzékeltük.
A délután további része strandolással telt. Újabb partszakaszt próbáltunk ki.

Vasárnap:

Reggel útnak indultunk egy pécsi kolléganővel, akit a Rovinjba tartó buszon ismertem meg, hogy biciklit béreljünk, s azzal járjuk be a várost. Mivel már délelőtt rekkenő volt a hőség, inkább az árnyékos partszakaszt választottuk. S milyen jó döntésnek bizonyult. Gyönyörű volt a tenger, a part menti erdők fenyvesei ontották a karácsonyi illatot, hűsítő árnyékot adva. Végestelen végig a part mentén egymást követték a strandoló helyek, s mind kicsit más volt. Egy alkalommal megálltunk, s mi is megmártóztunk, úsztunk egyet, hogy aztán az ellenszél szárítson meg bennünket tekerés közben. A part mellett végig járható biciklis út volt. Addig mentünk, míg már attól tartottunk nem tudunk visszajutni, ha bármi gond lesz. Átvágtunk egy erdős részen, s kiderült, hogy a rovinji apartman negyed szélén vagyunk. Visszafelé indultunk a városközpontba. Néhány utcán végig araszolva a tömeg miatt, úgy döntöttünk, hogy a város északi partszakaszán is megtesszük ugyanezt a túrát. Ellenkező irányba indultunk tehát, s hamar az óváros félszigete teljes pompájában díszelgett előttünk az öblön túl. Mesés látványt nyújtva. A vízen, nem messze a kikötőtől egy nagyobb tengerjáró hajó horgonyzott. Idilli volt a látvány. Találtunk türkizkék áttetsző vízű strandokat, apró kavicsos partrésszel, nem is tudtuk megállni, hogy legalább csak a lábunkat ne nyaldossa meg a víz, sétáltunk a kavicsosban mezítláb. Az egész napi kerékpártúra nagyszerű kaland volt.
Frissítő zuhanyzás, s kis pihenő után ismét a mólónál találkoztam újdonsült barátaimmal. Séta után egy ital s fagyikehely mellett beszélgettünk, de vonzott bennünket a főtérről szűrődő zene. Kiderült, hogy retró koncert van. A közönség közé keveredve, jó hangulatunk kerekedett, s még táncoltunk is. Méltó koronája volt a hétvégének ez az est.