Van még egy hét? Ujjé!!

Hétfő:

Délelőtt ismét koptattuk a sulipadokat. Szerencsére finom a kávé a büfében, így megjött a lendület a fárasztó hétvége után. A számolási eljárásokat fejtegettük egy csomó gyakorlati feladattal. Érdekes, más tankönyvekben nincs kifejezetten számolási eljárás tanítás, csak gyakoroltatás. Nagyon jónak tartom, hogy ennél a módszernél egy-egy eljárással több órán át foglalkozva, többféle megoldási utat adunk a gyerek kezébe, hogy kiválaszthassa melyik számára a legkönnyebben járható egy feladat megoldásánál.

Délután egy ismerős autójával kicsit messzebbi strandot látogattunk meg egy hotel előtti partszakaszon. Szép volt a nyílt tenger látványa, megnyugtató volt hallgatni a hullámok partra csapódó ritmikus hangját. Végre kipróbáltam a gyerekeimtől kapott sznorkel készletet, s betekintettem a vízszint alá. Fantasztikus élmény volt látni, hogy közvetlenül mellettünk úszkálnak a tenyérnyi halak, vagy apró halraj. Láttam kis medúzát, szerencsére békében elváltunk. A víz alatti világot kutatva lényegesen izgalmasabb a strandolás.

Kedd:

Reggelenként egyre nehezebb felkelni, nagyon kell a kávé. A hőség most már csúcsponton, már a reggeli órákban leizzadtam, mire beértem a suliba, pedig nincs messze. Szerencsére bent kellemes a hőmérséklet, így tudunk figyelni. Ami nem nehéz, hiszen fantasztikusan szuggesztív az előadónk. Szorzó és bennfoglaló táblák tanítása a téma. A valóságból, környezetből vett példákkal, eljátszva értelmezik az új műveleteket. Ismét nagyon előtérben a tevékenykedtetés. Nagyon szimpatikus módszer, végtelenül jól illeszkedik a gyerekek életkori sajátosságaihoz. Átgondoltan, tudatosan, kis lépésekben felépítve, gondolkodásra ösztönözve.

Délután néhányan buszra ültünk, hogy a szomszédos Pula római kori nevezetességei végre személyesen mesélhessenek a múltról. Fantasztikusak az építmények, különösen az Amfiteátrum. Megérinti az embert a több ezeréves történelemmel való összekapcsolódás. A belváros is gyönyörű, ami embertelen az az embertömeg. Csúcsidőszak a turizmusban. Rovinjra és Pulára is ki lehetne tenni a MEGTELT táblát.

Szerda:

A matek megint hasznos volt. Rengeteg jó gyakorlatot, játékot ismertünk meg, próbáltunk ki témakörök bevezetéséhez vagy gyakoroltatásához. Fő téma a szöveges feladatok megoldási metódusának tanítása volt sok hasznos jó tanáccsal, hiszen a legnehezebb része az 1-2. osztályos tananyagnak. A tanult lépéseket betartva minden gyerek bizonyosan eljut az absztrakcióhoz, önálló feldolgozáshoz. Legjobban a deduktív feladatötletek tetszettek. Kaptunk hasznos tanácsokat felmérés összeállításához, s beszéltünk az életkori sajátossághoz igazodó értékelésről is.

A délutáni angol órát most kicsit jobban vártuk, mint egyébként, mert a 3 csoporttal közösen városnézésre indultunk. A haladó csoport trénere, Matea tartott közben idegenvezetést, természetesen angolul. Egészen a Szent Eufémia Templomig felmásztunk a kacskaringós utcákon. Egy helyi különlegességeket árusító üzletben jellegzetes isztriai borból készült likőrkülönlegességet is kóstolhattunk. Hmmm, nagyon finom volt. Az erdélyi áfonya pálinkához tudnám hasonlítani, kicsit kevesebb alkohol tartalommal. 😉 A templomnál angolul megtudtuk, hogy hogyan lett Eufémia a védőszentje, s a város őrzője. Nem állítom, hogy mindent pontosan értettem, hiszen a hallott szövegértés gyenge pontom, de a szövegkörnyezetből, kikövetkeztettem a hiányosságokat. Jó gyakorlás volt. Rekkenő volt viszont a hőség, több liter vizet veszíthettünk, hazatérve rácsatlakoztam a hűtött vizes palackra. Ha púpom lenne, azt is megtöltöttem volna.

Csütörtök:

A mai képzésen ismét repült az idő. Geometria volt a témakör. Tudatosítottuk, hogy a geometriáról nem beszélgetni kell, nem magyarázni róla, hanem csinálni. Sorra vettük azon eszközöket, amelyek hozzásegítik a gyerekeket, hogy tapasztalati úton szerezzék meg geometriai ismereteiket, s tevékenykedés közben sajátítsák el a fogalmakat. Sok ötletet kaptunk tantárgyi koncentrációs lehetőségre.

A délután utolsó lehetőség volt a tengerben való megmártózásra, így nem hagyhattuk ki a strandot a templom tövében lévő sziklás strandon. A vízi járművek keltette hullámok kellemesen ringattak. A víz alatti sziklákon lévő élővilágot ismét megfigyelhettük. Láttunk apró rákokat.

Este aztán mindenkit elkapott az ajándék vásárlási láz. Rengeteg csoporttárssal futottunk össze különböző ajándékboltokban, megosztva egymással a tapasztalatainkat, s ötletet adva egymásnak. Holnap vége a tanfolyamnak, össze is kellene pakolni, hiszen reggel el kell hagyni a szállást. Kicsit szomorú lett így az este, de a közös búcsúital nem maradhatott el. Mindenki egészségére egy utolsó koktél!

Péntek:

Utolsó nap, utolsó kávé a suliban, miután lecipekedtem a böhöm bőröndöt az emeletről a padlásfeljáró jellegű meredek lépcsőn. Az óváros legtöbb épületében ilyenek a lépcsők, nem lehet megúszni. A befejező napon foglalkoztunk még a halmaz-logika, valószínűség-statisztika, kombinatorika témakörével. Nagyon sok szuper játékötlet lett a tarisznyánkban, amiket bevallom, mi is nagyon élveztünk. A gyerekek pedig lehetőséget kapnak benne, hogy maguk tapasztalják meg a valóságból merített helyzetekben a kombinációs lehetőségeket, hogy rájöjjenek, hova érdemes korongot tenni, hogy nyerjenek, mert a dobott érték gyakoriságára nagyobb esély van, vagy valószínűségi tapasztalatot szerezzenek a Latolgató játékban, stb. Élvezetes, játékos órával búcsúztunk. A tanfolyami tapasztalatok, szakmai kérdések megbeszélése után, megérkezett a nap fénypontjaként a Tanúsítványok átadásának ideje. Így érdemes nem csak tanulni, de tanítani is, mikor a foglalkozás/óra végén sajnáljuk, hogy vége. Kedves búcsúöleléssel engedett utunkra képzőnk, a mi Márta nénink. Végig csodáltam a lendületét, lelkesedését. Magával ragadott minket.

Az utolsó angol órán érdekes feladattal foglalkoztunk. Míg alkottunk, remekül szórakoztunk. Egy érdekes képről kellett humoros történetet írni, a megadott szempontok teljesülésével, csoportmunkával. Közben versengve a másik csapattal, kinek sikerül több szempontnak megfelelni. Sajnos kikaptunk, de szórakoztatott bennünket a feladat, így senki nem volt szomorú.

Személy szerint én már nagyon izgatott voltam, hiszen úton volt a családom, hogy innentől együtt folytassuk a nyaralást, kiegészülve a családtagokkal. Alig vártam, hogy megmutathassam nekik a felfedezett csodás várost, amit már kicsit otthonomnak éreztem. Őszintén? El tudnám képzelni itt az életem. Mivel nem volt retúr jegyem a buszra, azt is gondolhatná aki a számláimat látja, hogy ott maradtam.😉 Egy kis részem, bizonyosan.