Vallettából nem elég
Mondhatni egy bevált sablon szerint telt a hét első fele, bár ez nem a tipikus unalmas, mókuskerék sablonjára épülő napi rutin. Meg bírnám szokni, ha a reggelimet hangulatos olasz stílusú kávézókban szerezném be, amit aztán a parton fogyasztok el, aláfestésnek a tenger hullámzása akár egy asmr videó.
Az előbb említett körülményeket figyelmen kívül hagyva, az iskolának is remek hangulata van. Mindig kedvesen fogadják az embert, nyitottak és segítőkészek, ezt az első perctől kezdve tapasztalom. Az angol órák elejét mindig egy kis megbeszéléssel indítottuk, leginkább az előző napi élményeinkről számoltunk be. Azért is volt különösen hasznos, mivel csekély létszámú csoportunk minden tagja másféle helyekre látogatott el az órák után, így ölteteket meríthettünk a többiektől mit is érdemes megnézni a környéken, a szigeten. Hiába, hogy a kötetlenebb beszámolók után, rátértünk mindig az aktuális anyagrészre az órák mindig remek hangulatban teltek. Könnyeimet nem a végeláthatatlan feladatlapok látványa váltotta ki, hanem a humor, ami hozzátartozott a csoportunk dinamikájához, így sosem unatkozzunk. Ha már említettem a feladatlapokat, akad belőlük jó pár, mégsem volt moton az óra. Leginkább kommunikáció alapúak voltak a témák, amelyeket feldolgoztunk, sok témát közösen vitattunk meg, a páros munkák száma is sok volt, amely lehetőséget biztosított, hogy még jobban megismerjük társainkat. Az új anyagrészeket videós tananyaggal is kiegészítettük, illetve a listening sem maradhatott el.
Keddi napunkra a főváros, Valletta meglátogatása szerepelt, mint program. Délután fél hétkor indultunk St. Juliansből. Az idegenvezetőnk Mario segítségével szeltük át a várost, szó szerint. Részletes beszámolót hallhattunk a városról, és igen rövid idő alatt a legtöbb látnivalót meg is tekintettük. Teljesen más hangulata van, mint St. Juliansnek, egyszerűen magával ragadó. Egyetlen egy kivetnivaló, ami a legtöbbünknek problémát okozott, az a vacsora. Pont abban az időintervallumban sikerült megejtenünk a városnézést amikor az emberek többsége vacsorázik. Nem segített a helyzeten, ahogyan bejártuk az utcákat mindig jobbnál jobb éttermek mellett haladtunk el, az ételek illata és látványa fokozta éhségérzetünket, na meg hosszas séta után kissé kitikkadva az italok is igencsak csábítónak tűntek. Mivel időhöz voltunk kötve, így a várva várt vacsorát visszatérve St. Juliansba ejtettük meg.
A szerdai nap forgatókönyve hasonló alapokra épült, azonban mivel előzőleg Valletta megtekintése kicsit gyorsnak bizonyult, szerettünk volna jobban elmerülni a város rejtelmeiben. Úgy gondoltuk itt még nem érhet véget a nap, így a szomszédos Silema városába is ellátogattunk, ahol egy hangulatos part menti étteremben került sor a vacsorára.
