Toszkán városok

Mikor legyen az embernek gyomorproblémája, ha nem egy egész napos kirándulás előtt? Így kezdődött a szombat. Töprengtem, hogy megéri-e nekivágni busszal, aztán úgy gondoltam: megpróbálom. Jó döntés volt. Villamossal ki a végállomásig, itt felszálltunk a buszra, 8-kor indulás. A kirándulást az Europass Teacher Academy szervezte, a továbbképzés része ez a közösségi program. 

Az első állomás Siena volt. Nem tudom, szerencse vagy szerencsétlenség, de pont  a Palio, vagyis a híres lovasverseny készülődéseibe futottunk bele. Szerencse, mert így ezt is láttuk, ahogy az egymással vetélkedő kerületek jelképeit a szurkolók kendőin, a közös étkezéseket a verseny előtt, a lovak bemutatását. Rendőrök engedtek be a térre, ahol a versenypálya már homokkal volt beterítve. Ami viszont szerencsétlenség volt: esély sem volt megközelíteni a tornyot, nemhogy felmászni a tetejére, a városházát is csak messziről láttuk - előtte mutatták be a lovakat.

A középkori belvárost jártuk alaposan körbe a szűk kis utcákon. Olyan volt, mintha visszacsöppennénk ebbe a korba. A középkor után Siena elszegényedett, ezért maradtak meg az akkori épületek, nem épült helyettük új. 

A főtéren ebédeltünk (vagyis ebédeltek a többiek, én nem mertem): hoztak bort, előételt, tésztát, desszertet. Én voltam a legjobb szomszéd, mert mindet elajándékoztam. 

Innen San Gimignano felé indultunk, de még megálltunk bort kóstolni. Toszkána híres a borairól, a legismertebb a Chianti (ez eredetvédett). Már időszámításunk előtt az etruszkok is termesztettek szőlőt,  készítettek bor, ezt később a görögök, majd a rómaiak is folytatták.

 San Gimignano egy dombon fekszik, városfal veszi körül,  14 tornya van. A tornyok nemcsak a védelmet szolgálták, hanem egyben státuszszimbólumok is voltak. A középkori város a világörökség része. Kevés időnk volt a város felfedezésére, így dönteni kellett, hogy a toronyból nézem meg a kilátást vagy a várost magát. Ez utóbbit választottam. Vissza kell ide menni. 

Az utolsó állomás Pisa volt, itt arra volt időnk, hogy bemenjünk a toronyhoz, a Piazza dei Miracoli, azaz Csodák terére. Itt sem volt idő felmászni a toronyba, csak épp körüljártuk a dómot, a tornyot. A várost kivonattal néztük meg, így láttuk az Arno folyó két partjára épült házakat, palotákat. Innen indultunk vissza Firenzébe. Este 9 volt, mire a városba értünk. 

Fárasztó nap volt, de megérte.