Rohan az idő
Amikor felkészültem, nem terveztem meg minden napot előre. Korábban már jártam Firenzében, azt hittem, mindent tudok és mindent ismerek. És azt hittem, a napi öt óra tanulás mellett még lesz időm tervezni is. Hát nem. Rohan az idő, és én is egész nap csak rohanok.
Rohanok az iskolába, rohanok kávézni, rohanok valamit megnézni, aztán megint kávézni, közben kerülgetem az utcán a turistákat - nem mintha én nem lennék az, de én nem úgy érzem magam. Firenze otthonos.Az iskolában a csoportkonfliktusokról beszéltünk, azok menedzseléséről. Az számít, hogy oldjuk meg a konfliktust, a kommunikáció minden alapja. Fontos a pozitív iskolai környezet kialakítása, javasolt legalább heti 20 perc beszélgetés a problémákról az osztályokban. Jó módszer a probléma nagyságának vizualizálása is, így könnyebben látja mindenki, hogy mekkorának érzi az ember a bajt. Használható ötletnek tűnt az is, hogy ha valakinek problémája van, írja fel egy lapra, a többiek pedig javaslatokat tesznek, hogyan oldhatja meg. Ezzel ők is úgy érzik, hogy hozzájárultak a megoldáshoz.
A bullying kapcsán sok történetet meséltek a kollégák saját iskolájukból. Ahogy kiderült: nagyon sok intézményben dolgoznak szakemberek a tanárokkal együtt, például pszichológusok. A Peer-mediációval is foglalkoztunk, de olyan hasznos eszközökkel is megismerkedtünk, mint az Anger Management Skill Cards vagy a Feeling & Needs Cards.
Az iskola után rohanás a szállásra, majd futás az Europass által kínált idegenvezetésre. Nagyon jó dolgokat mesélt a vezetőnk az épületekről, a város változásairól, az egymással harcoló és gazdagodó firenzeiekről, az itt élő és alkotó művészekről, a grafitfestésről, a híres "borablakokról", amelyekből néhányat a Covid idején újra használatba vettek. Megnéztük Dante házát, és még Beatrice palotájába is be tudtunk lépni, köszönhető annak, hogy az idegenvezető megbeszélte ezt egy ott dolgozó ismerősével. A Palazzo Portinari Salviati ugyanis ma egy ötcsillagos szálloda. Még vége sem volt a vezetett városnézésnek, amikor már átfutottam a Santa Croce templomhoz, ott volt időpontunk. A sok híres művész és tudós síremlékét, a rengeteg műalkotást látva sem ájultunk el, nem jött ki rajtunk a Stendhal - szindróma. (Egyébként majdnem.) Van itt Brunelleschi által épített kápolna, a freskókat Giotto és tanítványai festették, és itt található Macchiavelli, Michelangelo, Rossini, Galileo Galilei sírja és Dante síremléke (ő Ravennában van eltemetve).
A Santa Croce templomtól a központi piacig, onnan a San Lorenzo templomig rohantunk. A San Lorenzo fesztivál igazi nagy élmény volt. (Délelőtt már volt felvonulás is, azt sajnos nem láttam.) Maga a firenzei polgármester nyitotta meg az ünnepet, majd ő is besegített az étel kiosztásába. A pasta és a dinnye után - ezt mindenki kapott - jött a DJ és egy fergeteges, boldog, felszabadult utcabál. Csoda, ha alig maradt idő aludni?
