Diákok mérése

Elkészítettük a diákokkal is újra a mérést.

Most is pont 70 diák töltötte ki a kérdőívet, ebben ugyanazokat a kérdéseket tettük fel, mint a kiutazások előtt.

A következő eredményeket kaptuk:

A csoportmunkát most a diákok 66%-a kedvelte, ez sokkal kevesebb, mint az előző tesztben mértünk (76% volt). Hogy a tanórákon mennyi csoportmunka van, 5,5-ös átlagot adtak a diákok (korábbi mérésen 4,9, előtte két mérésen is 5,6 volt). 

Amikor úgy tettük fel a kérdést, hogy a tesztet kitöltő mennyire tud együtt dolgozni a többiekkel, akkor ismét 68%-os eredményt kaptunk (két évvel korábban: 80%!!!) Jelentősen csökkent a többiekkel együtt dolgozni szeretők száma.

A többi kérdés az osztályközösségre vonatkozott. Milyen az összetartás, egymás támogatása az osztályban? A diákok úgy ítélték meg, hogy ez 60,1%-os (előtte: 60,5%-os, két éve 71%-os volt).

Az osztályközösség kérdésénél (Mennyire érzed erősnek az osztályközösséget?) egy kis javulás volt megfigyelhető: 65%-os eredmény született (tavasszal: 63,4%-os, előtte 2 évvel 77 és 73,9% volt).

A klikkesedést most jóval kevesebben tartották jellemzőnek: 48%. Tavasszal ez 58,7% volt (korábban: 57,5 és 56,4%). Az osztályok közötti kapcsolatot 62,7%-ban tartják jónak (2%-os javulás).

A Mennyire érzed magad boldognak az iskolában? kérdésre adott válaszokból az derült ki, hogy jelentősen romlott a diákok boldogságérzete. És romlik is tovább. Míg 2020-ban 80% és 84%-os eredmény született, 2022 tavaszán 68,8%-os, most pedig 62,8%-os. ☹

Az okokat tavasszal már megpróbáltam leírni. A pandémia egyik hatása az elidegenedés egymástól, a gyerekekre ez különösen igaz. Kimaradtak a közösségépítő játékok, programok, és csak a monitoron keresztül látták egymást hosszú időn keresztül. Ezért gyengébb az összetartás, rosszabb a közös munkához való hozzáállás.

Mitől lehetne jobb az iskola a gyerekek szerint? Javaslataik:

Nagyon sokan írták az udvari játékokat, a több iskolai játékot, de több olyan gyerek is volt, aki környezetbarát iskolát/ udvart szeretne látni. Több közös programot, többféle sportot szeretnének, többet járni moziba és színházba, délutáni programokat,

Voltak, akik a többi emberre vonatkozó válaszokat adtak: kedvesebb embereket szeretnének látni az iskolában, azt, hogy mindenki jóban legyen mindenkivel, ne legyen veszekedés, és ne beszéljék ki egymást, jobb osztályközösséget, "szabálybetartó" közösséget, kevesebb kétszínű embert. "Normális diákokat" felvenni az iskolába. Megfogalmazták azt, hogy megértést és támogatást várnak egymástól, segítséget a társuktól, ha nem megy valami, nagyobb összetartást, jó osztályközösséget.

Előkerült a büfé kérdése is. Új elem: legyen légkondi mindenhol.

A tanulással kapcsolatban is voltak ötleteik: a "pihenőóra" bevezetése, kevesebb óra, ne legyen házi, legyen pihenőszoba, csak 9-kor kezdődjön az oktatás, több csoportmunka és játékos tanulás, kevesebb dolgozat, többféle szakkör, változatos programok, több szabadidő, olyan tárgyakat tanulni, amire később szükség lesz, több játék, "mókás" tanulás, több szünet.

Néhány diák szerint az iskola "úgy jó, ahogy van", sok program van, amikor jól érezhetik magukat, és nem kell tanulni.

Volt még két megszívlelendő megjegyzés: többet kellene beszélgetni – de nem a tananyagról, és sokszor megkérdezni a diákoktól, hogy nekik mi lenne jó.